3. fejezet

- Lou, hová mész, csináltam reggelit! - kiált fel Zayn a tűzhely mellől. 

Liam felnéz az újságból, és a szemöldökét ráncolja, ahogy Louis felhúzza a cipőit. Tudja, hogy Zayn reggelit készített, egész végig szagolhatná a szalonnát a szobájában. Fájdalmas volt, hogy mennyire sírt a gyomra érte. El kell takarnia az orrát a párnájával, csak hogy távol tartsa magát az illattól, s lehúzni egy pohár vizet az ágya mellől, hogy becsapja a gyomrát.

- Sajnálom, haver; akarok még egy kis időt az első óra előtt a stúdióban. Meg fogok ragadni egy tojásos szendvicset, amikor megkapom a teámat - hazudja Louis.

- Akár fel is állíthatsz egy kiságyat a stúdióban, soha nem látunk téged ezekben a napokban - sóhajt fel Liam. Louis érzi a bűntudat szúrását.

- Tudom, sajnálom. Csak éppen jön a bemutató, és...

- Tudjuk, tudjuk. Ez rendben van babe, csak ígérd meg, hogy vacsorára itthon leszel - mondja Zayn könyörögve. Louis mosolyt kényszerített magára, és bólintott.

- Persze, ígérem - mondja.

- Oké, vezess óvatosan - vigyorgott Liam.

Louis integetett a válla felett és elhagyta a lakást; a mosolya eltűnt, amint kiért az előszobába. Otthon lenni vacsorára, azt jelenti, hogy ennie kell. Kénytelen lesz korlátozni a bevitelét a mai nap, mert bár megfogja tisztítani magát mindentől, amit evett, neki számolnia kell a kalóriákat, amiket lenyelt, mielőtt szokásosan megtenné az utat a fürdőszobába vacsora után. Tehát nem tehet tejet a teájába, és ő határozottan nem ehet két szelet mandarint, ami a válltáskájában van, amit meg készült engedni magának.

Igazán azt kívánja, hogy a komplexumának legyen egy liftje, mert bár csak lemegy a lépcsőkön, máris fájnak a térdei kissé. Néha le kell ülnie és szünetet tartania az út felénél. Amikor végül beül az autójába, feltekeri a fűtést, és babrál a rádióval, amíg nem talál egy megfelelő állomást. Neki igazából nem kell semmit tennie a stúdióban, de szüksége volt a mentségre, hogy ne kelljen ott ülnie és reggeliznie velük.

Amikor megérkezik, néhány diák toporog a folyosókon, de nem fut bele senkibe, akit ismer, ahogy megragad egy teát és a stúdióba megy. Egyenesen a három próbababához megy az ablakhoz, megtapogatja a könnyű anyagát a pólónak a blézer alatt, és megigazítja a pulóver nyakát. A milliomodik alkalommal, mióta először ránézett Harryre a folyosón, Louis fejében megjelenik az a kép a fiúról, amiben a gyapjúszövet nadrágban van, amivel ő oly sok órát töltött.

Aztán Louis egy pillanatra elbizonytalanodik, mert talán Harry meg fogja gondolni magát. Lehet, hogy ő is csak egy olyan ember, aki nem tud nemet mondani szemtől szemben, és amikor Louis ír neki ma reggel, majd kitalál valami mentséget, hogy kimásszon ebből. Louis gyomra kellemetlenül hullámzik, ahogy odasiet a táskájához, hogy megtalálja a telefonját. Egy pillanatra elgondolkodik, mielőtt megalkotja a szöveget.

"Hé Harry, itt Louis Tomlinson. Remélem, hogy még mindig hajlandó vagy segíteni a divatbemutatón; csak érdeklődöm, hogy mikor tudunk találkozni?"

Ő elküldi ezt, és lerakja a telefonját, mert még reggel nyolc sincs, és nem számít válaszra csak később. Éppen csak elfordult, hogy felkapja a vázlattömbbét, amikor a telefonja rezegni kezd válaszként.

"Ha még mindig akarsz engem, akkor még mindig hajlandó vagyok. Voltaképpen úton vagyok az iskolába, vagy második szünetben, vagy ebéd közben, vagy iskola után, bármikor, amikor neked jó."

Louis kicsit mosolyog az üzeneten, a fiú határozottan alkalmazkodik és az önbizalomhiányos célzása aranyos. Ő megkönnyebbült. Annyira könnyű lett volna Harrynek az mondani, hogy "Oh, sajnálom, igazából nem leszek képes rá." Ő nem tartozik Louisnak semmivel, ráadásul nem is ismeri Louist. De itt van ő, minden szabad pillanatát felajánlva.

"Te nagyon korán fent vagy, nem szakítom félbe a tanulmányi idődet? És én már az iskolában vagyok, ha most akarsz beugrani a stúdióba, de ha nem, akkor van egy lyukas órám másodikban is."

A válasz ismét egy percen belül érkezik.

"Megyek futni reggelente, és Niall nyafog, ha én a kollégiumban kószálok utána, úgyhogy most szabad vagyok. Tudok hozni neked egy kávét, vagy egy muffint, vagy valamit?"

Louis gyomra könyörgött neki, hogy mondjon igent; gyötrődik, miközben valamiféle táplálékért könyörög, de Louis jó abban, hogy figyelmen kívül hagyja a gyomrát.

"Nem, jól vagyok, köszönöm. Hamarosan találkozunk."

Louis a stúdió sarkába megy, és összegyűjti azokat a dolgokat, amelyekre szüksége lesz, hogy illjen Harryhez. Ő rádobja a három próbababát a munkapadjára, s előveszi a tűpárnáját és a mérőszalagját. Homályosan azon töpreng, hogy Harry mit fog gondolni a terveiről. Tegnap a fiú éppen farmert és egy zenekaros pólót viselt, és Louis szerint a srác nem az a típus, aki sokat gondolkodik azon, hogy mit vegyen fel. Louis megállapítja, hogy ő a könnyed típusúak közül az egyik, aki feltudna dobni egy poncsót, hogy az bámulatosan nézne ki.

Louis nem azok a típusok közül az egyik. Meztelenül állt a szekrényében túl sokáig, s kétségbeesetten próbált találni valamit, ami nem mutatja a zsírpárnáit. Megállapodott egy túlméretezett baba-kék pulóverben és egy olyan szürke nadrágban, ami nem csüngött a lábain. Feltekerte a nadrág mandzsettáját, majd a fürdőszobába ment, hogy megcsinálja a haját a szokásos quiff-be. Amikor megnézte magát a tükörben az első gondolata az volt, hogy dugja le az ujjait a torkán, hogy próbáljon megszabadulni pár extra zsírtól, ami az álla vonalán húzódik, de nem volt semmi a gyomrában, amit kiürítsen.

Louis a vázlattömbje fölé hajolt, amikor könnyeden kopogtak az ajtón. Harry betolta az ajtót, és belépett a stűdióba egy ragyogó mosollyal. Fekete farmert visel, egy laza, szürke begombolt felsővel és tengerészkék snapback-el, amit hátrafelé helyeztek el a feje búbján. Louis szemei elidőznek néhány fürtön, amik lazán keretezik az arcát, mielőtt találkoznak Harry csillogó szemeivel. Ő határozottan egy könnyed szépség. Louis visszamosolyog rá és int a fiúnak.

- Hoztam neked valamit, egyébként; én mindig kapok egy mocha-t, szóval szereztem neked is egyet, és kaptam mindkettőnknek egy fánkot, remélem tetszik? - kérdezi bizonytalanul.

Első alkalommal Louis észreveszi a tálcán a két bögrét, és a két papírzacskót, amit Harry fog az egyik kezében, a másik kezében pedig a táskája pántját tartja. Louis gyomra megcsavarodik. Annyira könnyű volna azt mondani, hogy nem, köszönöm; kitalálni pár hazugságot, hogy nem tetszik neki, amit ő választott; tettetni, hogy ő éppen hatalmasat reggelizett. Harry ránézett azokkal a hatalmas, zöld szemekkel; oly ártatlanul bizakodva.

- Ez kedves tőled, köszönöm - mondja Louis egy mosollyal.

Letakarít egy sarkot a munkapadon Harrynek, hogy lerakhassa a tálcát. Harry vigyorog, úgy látszik megkönnyebbült és lecsúsztatja a hátizsákját. Louis felállít egy extra széket, amire Harry leül, majd összehajtogatja a hosszú lábait, így a lába az egyik létrafokon pihen. Louis a széke szélére pozicionálja magát, miközben Harry elé helyezi a csészéjét. Louis nézi a hosszú ujjait, ahogy lelapítja a papírzacskót, hogy rátegye a fánkokat. Harry mozdulatai lassúak és bágyadtak, s Louis azon töpreng, vajon Harry a kifutón is így sétálna. Elképzeli a nyurga fiút, ahogy lassan ballag a ruháiban, és érzi, hogy mosolyog.

- Nagyra értékelem, hogy ezt megteszed, Harry - mondja.

Harry vigyorog a kávéscsészéje mögött, s vállat von, miközben leteszi azt.

- Hízelgő, hogy engem kértél meg, de én tényleg nem értem, miért - mondja szégyenlősen.

- Mert megvan a tökéletes testalkatod ahhoz, amit terveztem - válaszol Louis egy vállrándítással. Harry cserébe megvonja a vállát.

- Nos, boldog vagyok, hogy segíthetek, azt hiszem.

Mosolyognak egymásra, s Louis érzi Harry szemeit magán, ahogy lehajtja a fejét, és a kezét a kávéscsésze köré tekeri, hogy egy kis meleget szerezzen tőle.

- Szóval te és Niall a kollégiumban éltek? - kérdezi Louis, beszélgetést kedvezményezve, amíg vár, hogy Harry befejezze a reggelijét.

- Igen, most találkoztam a pasival, de kiderült, hogy ő egy jó srác, így ez jól alakult - válaszolja Harry.

Louis azon találja magát, hogy Harryt nézi, ahogy a szájához emeli a fánkot; megjegyezve, hogy a nyelve kibújik a fogai közül, mint valami leszállópálya az ételért. Ez bizonyos oknál fogva megmosolyogtatja őt.

- Kivéve, amikor ő rugdos ki téged a szobából reggel hétkor - mondja Louis játékosan.

Harry kiengedi azok közül a nevetséges vihogások közül az egyiket, miközben majdnem megfullad a fánkjától, és azonnal odateszi a kezét a szájához, hogy elfojtsa magában. A látvány előhúz Louisból egy önkéntelen nevetést. Louis szerette ezt a nevetést abban a pillanatban, amikor hallotta a folyosón először, de hamar rájött, hogy a nevetés okának lenni elég jó.

Harry arca kicsit kipirult, ahogy nagyot nyelt.

- Igen, kivéve akkor. Én általában a könyvtárban húzódom meg és olvasok, nem túl szórakoztató - vigyorog.

- Miért nem mész el futni később reggel? - kérdezi Louis.

Felveszi a fánkját és kicsit csipeget belőle. Ahhoz, hogy valaki úgy néz ki, mint aki szórakozottan eszik, szét kell szedni az ételt. Soha, senki nem vette észre, hogy egyiket sem teszi a szájába. Louis jó az összezavarásban.

- Nem tudom, én csak korán felébredek, nem tehetek róla. Aztán mozgékonnyá válok. Nem tudok az ágyban lenni, mert csak hánykódom és forgolódom - von vállat Harry. - Hé, ráadásul még meg sem kóstoltad a kávédat. Nem szereted a mocha-t?

Louis azt hiszi, hogy a gyerek túlzottan csalódott magában, egy olyan egyszerű valami miatt, mint a kávé. Van egy kicsi ránc a teljesen rózsaszín ajkain, s a szemöldökét össze, majd fel húzza; Louis úgy gondolja, hogy ez a legimádnivalóbb ajakbiggyesztés, amit valaha látott. Louis azon tűnődik, bárkinek is az egész világon, hogyan lehetne esélye rá, hogy csalódást okozzon valakinek, aki ilyen arcot tud vágni, mint ez.

- Oh, nem, szeretem a mocha-t; én csak arra várok, hogy lehűljön - magyarázza Louis.

Harry úgy tűnik, elégedett ezzel a válasszal, így a szemöldöke közti ráncok is enyhülnek. Louis látja a tejszínhabot átfolyni a megkezdett süti tetőre. Tudja, hogy milyen cukros és édes a tejszínhab, nem beszélve a csokoládé főzetről a bögrében. Azt is tudja, nem lesz könnyű meglépnie, hogy kiürítse a gyomrát, ha megiszik egy kortyot. Gyötri magát egy korty kalóriatartalmától, amikor Harry meleg hangja hívja fel a figyelmét.

- Nagyon jól nézel ki a szemüvegeddel - mondja, egy félénk, gödröcskés mosollyal.

Louis szemöldökei meglepetten felemelkednek, ahogy ujjaival megfogja a fekete, műanyag keretet.

- Kösz.

Harry csak vigyorog, és iszik még egy kortyot a kávéjából. Louis elfoglalj magát a fánk csipegetésével, hogy elrejtse a pírt.

2. fejezet

Louis a fiúra gondol, miközben a kereskedelem órájára igyekszik, az asztalánál is a fiúra gondol, rá gondol amint a beszámolóját írja, a fiúra gondol amíg az óra végét jelző csengő meg nem szólal. Louis eltudja képzelni őt az ő ruháiban, el tudja képzelni ahogy a gyapjúszövetből készült nadrág fog állni azokon a mérföldnyi hosszú lábakon, el tudja képzelni, ahogy a zakója tökéletesen illik a fiú széles, de nem túl széles vállaira.

Ő tökéletes és Louis úgy dönt, hogy megejt egy utat az ebédlőbe, hogy megtalálja Őt. Összegyűjti a cuccait, és a hóna alá csapja a laptopját, mielőtt elhagyja az osztálytermet. A folyosók zsúfoltak és Louis idegessége új szintet ér el, ahogy megpróbál átjutni. Amikor végre eléri az ebédlőt, megtoppan a bejárat közelében és körülnéz.Látja Zaynt és Liamet, úgy dönt velük fog ülni, amíg a göndör hajú srác nem bukkan fel. Louis tudja, hogy a fiú talán nem is megy le az ebédlőbe, de egy próbát megér.

Louis éppen elindulna a barátai felé, amikor meghall egy ismerős kacajt. Fejét a hang felé kapja, elég biztos benne, hogy a fiú ott van, fejét hátravetve, nevetve. A nevetést egyértelműen ugyanaz a szőke fiú okozta, egymással szemben ülnek egy asztalnál. A fiú a nevetségesen nagy kezeit a szájára teszi, ezzel megpróbálva elfojtani a nevetését, fejét lehajtja, a vállai rázkódnak. Louis érzi, hogy mosoly kúszott a szája sarkába, az imádnivalóságától.

Louis sarkon fordul, és az asztal felé igyekszik. Ahogy közeledik, meghallja az ír akcentust, ahogy a szőke fiú mondatának utolsó szava a faszfej. A barna majdnem kienged egy újabb vihogást, de aztán észreveszi Louist közeledni, így lefagy, arcáról a vigyor. Louis egy udvarias mosolyt ajánl, és a szőke megfordul, hogy egy pillantást vessen arra, akit a barna bámul. A szemöldöke felszalad, amikor meglátja Louist.

- Hello - mondja Louis egyszerűen, majd kihúzza a szőke melletti széket és leül.

A szépség szája még mindig tátva állt, és a szőke szemöldöke majdnem a hajáig csúszott. Louis kicsit furcsának találja, mert nem hiszi, hogy annyira el kellene halasztani attól, hogy egy idegen leül, de ő csak ül egy udvarias mosollyal.

- Bocsánat, hogy megzavarom az ebédetek, én csak.. azon gondolkodtam, hogy ráérnél -e egy percre? - kérdezi a göndör hajútól Louis.

A fiú sűrűn pislog, mielőtt bólint - Persze haver, mizu? - kérdezi.

A hangja mély, és lassan beszél, és úgy tűnik, hogy dübörög valahonnan mélyről. A fiú elég mogorvának tűnik ahhoz, hogy ilyen kisfiús gödröcskéi legyenek, de van egyfajta szelídség a hangjában. Egy félénk mosollyal ajándékozza meg, amely csak egy gödröcskét enged láttatni és várakozóan Louisra tekint. Louis bólint és még ragyogóbban vigyorog rá, végül is, ő az aki szívességet kér.

- Hogy hívnak? - kérdezi Louis, először.

- Err, Harry Styles - válaszol a fiú.

- Örülök a találkozásnak, Louis Tomlinson vagyok - mondja.

- Tudom - szól Harry, de rögtön utána olyan arcot vág, amin látni, hogy azt kívánja bár nem mondta volna.

A szőke nevetni kezd valamin az orra alatt, így Harry csak egy gyilkos pillantást adományoz neki. Louist nem igazán lepte meg, hogy a fiú tudja a nevét. Louis definíció szerint befelé forduló, sokkal inkább van egyedül, vagy a két legjobb barátjával, mert a szociális interakció(?) tends to be draining őt. Mindenesetre, míg ő szívesebben van egyedül, amikor forszírozva van a szocializálódásra, akkor hihetetlenül laza, és képes mindenkivel jól kijönni. Egész életében olyan emberekkel volt körülvéve, akik a barátjának tartják magukat, annak ellenére, hogy ő olyan ember, akinek csak egy-két igazi barátja van egyszerre.

Így nem lepte meg, hogy Harry tudja a nevét, mert nagyjából mindenki tudja. Louis bemutatta magát az embereknek, és fájdalmas pillantásokat kapott viszonzásul, mert már találkozott velük. Ugyan biztosra tudja, hogy még nem találkozott Harryvel, mert biztos emlékezne egy ILYEN fiúra.

- Oké, valójában egy hatalmas szívességet szeretnék kérni, és szeretném ha nyitott lennél rá, mielőtt azonnal elutasítasz, oké? - kérdezi Louis vigyorogva.

- Ehmm, oké - mondja Harry, teljesen meghökkenve.

- Hányadéves vagy? - kérdi.

- Első - mondja Harry, mintha valami rossz tettét ismerné el.

- Rendben, akkor kétlem, hogy tudod, de minden évben van egy téli divatbemutató. Én harmadéves vagyok, hogy megkapjam a divattervezői diplomám, így a téli kollekció, amit terveztem be lesz mutatva - magyarázza Louis.

Harry bólint, de még mindig zavarodott - Az nagyszerű, de öhmm, mi közöm Nekem ehhez? - kérdezi.

- Hát, már terveztem három férfi outfitet, és szükségem van valakire, aki modellezi őket a kifutón - folytatja Louis.

Harry szemöldöke felszalad - Te biztosan nem azt javaslod, hogy megcsináljam - enged ki egy ideges kuncogást.

Louis semmi, ha nem elszánt - Pontosan ezt javaslom. Láttalak a folyosón, és olyan, mintha a ruháimnak teremtettek volna téged. Szükségem van rá, hogy megcsináld - mondja.

Harry gúnyolódik - Nem vagyok modell... N-nem lehetek modell - dadogja.

- Tudsz sétálni, nem? - kérdi Louis gyengéden. - Könnyű lesz, minden, amit tenned kell, hogy felveszed a három outfitet, és végigsétálsz bennük a kifutón. Egyszerű, mint az egyszer egy.

Harry erőteljesen megrázza a fejét - Figyelj, ez nagyon hízelgő, de én nem vagyok a legkecsesebb egyén és valószínűleg pofára esnék. És tényleg nem hiszem, hogy a ruháid rám illenének - félénk és önbecsmérlő és Louis egyszerűen imádnivalónak tartja.

- Nézd, Harry. Én nem az a fajta srác vagyok, aki a nemet elfogadja válasznak. Nem akarok túl messzire menni, de már eldöntöttem, hogy te tökéletes leszel és én szépen megkérlek téged - mondja Louis egy játékos mosollyal.

Harry csak elpirul, és lenéz az asztalon pihenő kezeire: - Nem akarlak cserbenhagyni - mondja halkan.

Louis igazi aggodalmat fedez fel a fiú hangjában. Louis rájön, hogy nem azért mond nemet a fiú, mert nem akarná, vagy mert jobb dolga lenne. Hallatszik, hogy valóban aggódik azon, hogy nem csinálná elég jól. És ez teljesen megnyerő, ha Louist kérdezi valaki.

- Hé, haver - szól Louis, Harry pedig felnéz rá. - Tökéletes leszel.

- Megcsinálja - szól a szőke ragyogóan, mire mind Louis, mind Harry felemelik a szemöldöküket rá. - Igaz, Haz? Mondd neki, hogy megcsinálod!

Louis vigyorog, ahogy Harryre néz - Oké, megcsinálom - mondja Harry, egy szégyenlős mosollyal.

Louis tapsol egyet - Jó, ez fantasztikus. Add meg a számod, így tudok szólni, hogy mikor gyere a stúdióba igazításra - mondja.

Amikor elvette Harry telefonszámát, ismét megköszöni neki. Azt is megtudja, hogy a szőke fiút Niallnek hívják, és neki is megköszöni, hogy segített meggyőzni Harryt. Úgy hagyja ott Harryt, mint aki azon gondolkodik, hogy mibe keverte magát. Louis vigyora fültől-fülig ért, amikor visszament Zayn és Liam asztalához. Úgy néztek ki, mint akik a saját kis világukban vannak, amikor kihúzott egy széket mellettük.

- Megtaláltam a modellem! - szól Louis boldogan.

- Ki az? - kérdezi Zayn izgatottan.

- Első éves, Harry Styles a neve. Ő tökéletes: a lábai olyan hosszúak és vékonyak és a felsőteste is kellően hosszú - magyarázza Louis.

- Hogy győzted meg? - kérdezi Liam, megkönnyebbülve, hogy a legjobb barátja már kevésbé stresszes.

- Elég kitartó voltam - von vállat Louis - de most, hogy megoldottam a problémám és az elmém is tiszta, megyek és dolgozok a stúdióban egy keveset. Otthon találkozunk srácok!

Búcsút int nekik, és siet is kifelé az ebédlőből, egy könnyed megnyugvást érezve. A könnyedség kiderül, hogy az éhezéstől van, mert mire a stúdióba ér, Louis már szédül is. Addig túr a táskájában, míg meg nem találja a műanyagzacskót, amibe a zellert csomagolta reggel. Azt rágcsálja, miközben rajzol, illetve egy üveg vízzel segít kitölteni a gyomrát. Nem tudja megállítani magát, hogy ne arra gondoljon, hogy milyen szép is volt Harry közelről... A vörös ajkai, a fehér fogai, és a szemei, amik olyan zöldek és melegek.

AN: Sajnálom a késést! Még így is lehet, hogy van benne hiba bőven. Sajnálom.xx

1. fejezet

Louis már majdnem csattan, amikor a fény hirtelen beszökik a stúdió ajtaján. Ujjai fehérbe fordulnak, ahogy szorítja a szabóasztal szélét, de kényszeríti magát, hogy vegyen egy mély levegőt és kaparjon mosolyt az arcára, mielőtt megfordul. Ő nem az a típus, aki az idegességét másokon tölti ki, sokkal inkább kedveli azt a módszert, melyben saját maga lehet az alany. Amikor megfordul, Liam fejét találja az ajtóban, aki éppen csak bekukucskál a résen, fejét az ajtó keretére hajtva. Azon hezitál, belépjen –e, ezzel megzavarva Louist.

- Nincs gond, haver. Gyere be, most csak vágok – mosolyog Louis, kezéből letéve a szövetvágó ollókészletét.

Liam csendes léptekkel közelíti meg a hosszú, fából készült asztalt, amit jelenleg gyönyörű átlátszó szövetek és pár darab mintapapír borít. Fogalma sincs mit fog tenni Louis a sok szövettel, de máris látja a szépséget az asztalra kitett anyagok és színek kompozíciójából, amit barátja választott. Liam a karjait könnyedén hajítja Louis vállaira, aki egy sóhajjal hajol bele az érintésbe.

- Minden rendben? – kérdezi Liam, gyengéden.

- Hmm, minden tökéletesen alakult, eddig. Megkértem a lányokat, hogy kérdezzenek körbe, mert szükségem van egy férfi modellre, viszont ők nem képesek találni senkit. Így most nekem kell kimennem és keresnem valakit, holott igazán nincs időm erre, plusz nem hiszem, hogy bárkit is rá tudnék venni erre - sóhajt Louis, az orrnyergét masszírozva.

- Tudod, Zayn simán megcsinálná neked, vagy akár én is - ajánlkozik Liam, hiszen utálta ha a legjobb barátja stresszelt.

- Tudom, drágám és köszönöm, de Zayn túl alacsony a ruhákhoz, amiket terveztem. És te túl... izmos vagy ahhoz a blézerhez - sóhajt a kisebbik, a manöken felé mutatva, ahol a fél-kész darab lóg. - Valaki magasra és karcsúra van szükségem.

- Miért nem kérdezed meg a kosárlabda csapatot? - javasolja Liam, ujjaival végigszántva az asztalon elterített selyem mentén.

- Hannah már kérdezte Robbie-t, de a versenyük egy napra esik a bemutatóval, így egyikük sem tudja bevállalni - magyarázza Louis, miközben fújtat egy kisebbet. - De most már vissza kell térnem a munkához - teszi hozzá nyomatékosan, mert beszélni erről, ugyanúgy stresszeli őt.

- Rendben, hagylak csinálni. Azért nyitva tartom majd a szemeimet, hátha... - mondja Liam, óvatosan megszorítva Louis vállát. - Van kedved Zaynnel és velem tartani egy ebédre, a következő óra után?

Louis gyomra belefájdult a gondolatra, hogy egyen, de csak megrázta a fejét: - Nem, köszi Li, már ettem egy hamburgert mielőtt idejöttem - hazudja a karamell hajú.

- Oké, akkor otthon találkozunk? - bólogat Liam.

- Sziia - ért egyet Louis, a gondolatait már régen az ő designja felé terelve.

Liam kiment, és Louis kienged egy megkönnyebbült sóhajt, amikor végre ismét egyedül maradt a néma stúdióban. Félreértés ne essék, imádja a legjobb barátait, örökké, de képtelen fenntartani velük a kapcsolatot, amikor a téli divatbemutató nyomása is itt van. Még ha ők jót is akarnak, akkor is jobbnak látja egyedül maradni. Három hete van, és tudja, hogy minden időben készen lesz, mert Louis lehet, hogy késik, ha másról van szó, de sosem volt problémája a határidőkkel akkor, amikor a tervezeteiről volt szó... Bár, ez a férfi modell-dolog szorítja a nyaka körül a hurkot.

A jó része viszont annak, hogy itt van az egyetem divattervező programján, hogy mintegy száz csinos lány több, mint boldog, hogy modellezhet neki, de ő komolyan elnyomott a férfi modellek terén. Már két éve az egyetemen van, ez a harmadik éve, amikor az a megtiszteltetés érte, hogy megmutathassa a teljes téli kollekcióját az iskola téli divatbemutatóján, más harmadévesekkel együtt.

Ebben az évben vakmerő akart lenni, úgy döntött, hogy kivirágzik a férfi divat terén is, míg a ruhák látványosra sikerültek, most ő mászik négykézláb, hogy találjon valakit, akire illenek és aki eleget tesz nekik. Ott hagyja a szabóasztalt, rajta a finom selymekkel, hogy átsétáljon a három próbababához amik szemben vannak a stúdió jégvirágos ablakával. Az első babán egy vékony feszülős nadrág volt, egy gyönyörű barackszínű kabáttal, ami már csak arra várt, hogy a gombjai fel legyenek varrva. Louis pedig arra vár, hogy megtalálja a tökéletes gombokat. A második babán gyapjúszövetből készült nadrág található, egy vastag, ejtett nyakú pulóverrel. A nadrág könyörtelen és félig talán Louis is azért stresszel, hogy találjon valakit, elég jó lábakkal, hogy le tudja majd venni. A harmadik manöken volt a kedvence: a farmer egyszerűen tökéletes, és a puha szövete a kézzel varrott pólónak, tökéletes ellentéte a farmernek. A zakó, háth.. a zakó az ő mesterműve.

Louis sóhajt, és megdörzsöli a szemeit, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a hangot, ahogy a gyomra sír. Hazudott a hamburgerről, mert Zayn és Liam már így is rászálltak, hogy nem evett eleget tegnap vacsorára. Az órarendjeik annyira különböztek, hogy könnyű volt hazudni mikor evett és mikor nem. Kivéve hétvégén, akkor a legnehezebb, mert mindannyian egy házon osztoztak, így a fiúk észreveszik, ha nem látják a kajához nyúlni egész hétvégén. És bár ő elég jó volt a kifogás-gyártásban, és amikor úgy tűnt érdekelt volt a dologban, Louis evett is. Evett, aztán ment és lezuhanyzott. Ami azt jelentette, hogy elindította a vizet, így nem hallották kívülről, ahogy kiürítette a gyomra teljes tartalmát, még mielőtt az emésztőnedvek elkezdték volna feldolgozni a tápanyagokat, azt Louis nem is akarja, és szüksége sincs rá.

Nem, Louis-nak teljességgel nincs szüksége a nehéz tésztára amiket Liam szeret, vagy a zsíros pizzára, ami Zayn kedvence. Neki egyáltalán nincs szüksége arra az almára, amiből reggel evett három falatot, hogy ne ájuljon el, miközben az egyik ruháját varrja. Igazán könnyűnek találta, hogyan ignorálja a gyomra lüktetését, valahányszor kezét pufók csípőjén pihenteti vagy duzzadt hasán. Ehelyett inkább visszafordult a vágó asztalhoz, és arra kezd összpontosítani, hogy a megfelelő alakzatot vágja le a selyem koktélruhából, amit még tervezett befejezni a következő óra előtt.

Louis sikeresen befejezi a ruhát, mire a csengő megszólal, és a cuccait csak összecsomagolva hagyja a stúdió azon sarkában, ami az övé. A következő órája Kereskedés, ami a campus teljesen másik oldalán van. De még meg kell álljon az automatánál, hogy vegyen egy teát, remélhetőleg az a kis tej, amit beletesz segít majd kiküszöbölni az enyhe szédülést, amit az üres gyomorral való futás okoz. A vállára akasztja a táskáját, kezében a papírpohárral, éppen sietne órára, amikor meglát valakit.

A biológia labornál a falnak támaszkodva... Talán a legkáprázatosabb fiú, akit valaha látott. Ő éppen beszélget és nevet egy alacsonyabb sráccal, akinek mesterséges szőke haja van. Úgy áll ott, mintha éppen egy GQ fotózáson volna, minden lusta póz, a legtökéletesebb szögben. Egyik lábát a falnak támasztotta, az egyik kezével pedig éppen a tökéletes, csokoládé barna fürtjeibe túrt. Magas és szikár alakja volt, de nem túl karcsú. Vékony csípője, hosszú karjai voltak és szögletes állkapcsa. Aztán nevet, és ez inkább egy kacaj, de akkor is egy furcsa módon ez is gyönyörű, aztán ahogy a fejét hátradobja és a szájára csapja a kezét.

Louis nem tud mit tenni, de észrevette a hatalmas, csillogó zöld szemeit, és a világ legaranyosabb gödröcskéit. Louis nem tudja, hogy mit mondhatott a szőke fiú, de biztosan vicces volt, mert a gyönyörű fiú, a falnak támaszkodva még mindig nevetett, amikor a fejét lehajtva,a  földre vigyorgott. Ezután az osztályterem ajtaja kinyitódott és a gyönyörű-fiú felegyenesedett a faltól, hogy bemehessen órára. Louis levegője a torkán akad, amint észreveszi a fiú lábait. Úgy néz ki, mintha ráöntötték volna a farmerét.

Louis rendkívül könnyen figyelmen kívül hagyja a gyomrában lévő fájdalmat, a zümmögést a fejében és a szorongást a csontjaiban, mert ő éppen megtalálta Őt. És Ő az. Louis-nak muszáj megszereznie Őt. 

AN: Háth ez lenne az első fejezet. Tudom, nem a legjobban fordítom, de esküszöm, ez a legnehezebb szöveg, ami valaha a kezeim közé került, pedig sokat fordítottam már életemben. Egyáltalán nem szó szerinti, mert akkor semmi nem hangzana magyarosan, még így is biztos találtok benne, ami nem az. Illetve, a társfordítóm, akiről meséltem a jó múltkor, egyedül hagyott még mielőtt elkezdtük volna az újrafordítást, így csak most szántam rá magam, hogy elkezdjem a dolgot.

Nem ígérem, hogy rendszeresen lesznek a részek, de havonta biztos lesznek, szeretném gyorsabban, de az az átlagomtól fog függeni.

Megteszi ez így nektek? Megbíztok még bennem annyira, hogy ilyen fordítási készséggel, bizonytalan idejű frissekkel lefordítsam, vagy adjam át valakinek a stafétát, aki szívesen lefordítja helyettem nektek? :)

Komolyan mondom, legyetek önzőek és gondoljatok most magatokra, én szívesen átadom a dolgot, ha találunk valakit :)

Bemutatkozó

Sziasztok drágák,

Mivel a nyitásnak már meg kellett volna történnie gondoltam leírom nektek ide, hogy akkor hogy s mint van ez pontosan.

A történet egy igen nagy részét lefordítottam, hogy minden flottul menjen. Azonban egy apró hiba folytán a gépem meghalt, és elvesztek ròla az adatok. Ezt a hibát vírusnak hívják. Na, most. Szereztem egy imádnivalò és szupertehetséges lányt, aki segítségemre lesz a fordításban:így a kevéske szabadidőnk ellenére - ketten viszonylag gyorsan haladna a fordítás. A gyors olyat jelent, hogy leghamarabb 2 hét múlva várható az első rész.

Remélem, hogy nem haragszotok meg ránk és hamarosan együtt élvezhetjük a Fading című Larry Stylinson Fanfiction által okozta örömöket.:)

Milliò egy puszi és ölelés; Bogicca*

Ps. A bejegyzésért előre is bocsánat. Telefonról igyekezte HTML kòdok segítségével tördelni, megformázni és beírni.:) Xx