Louis a fiúra gondol, miközben a kereskedelem órájára igyekszik, az asztalánál is a fiúra gondol, rá gondol amint a beszámolóját írja, a fiúra gondol amíg az óra végét jelző csengő meg nem szólal. Louis eltudja képzelni őt az ő ruháiban, el tudja képzelni ahogy a gyapjúszövetből készült nadrág fog állni azokon a mérföldnyi hosszú lábakon, el tudja képzelni, ahogy a zakója tökéletesen illik a fiú széles, de nem túl széles vállaira.
Ő tökéletes és Louis úgy dönt, hogy megejt egy utat az ebédlőbe, hogy megtalálja Őt. Összegyűjti a cuccait, és a hóna alá csapja a laptopját, mielőtt elhagyja az osztálytermet. A folyosók zsúfoltak és Louis idegessége új szintet ér el, ahogy megpróbál átjutni. Amikor végre eléri az ebédlőt, megtoppan a bejárat közelében és körülnéz.Látja Zaynt és Liamet, úgy dönt velük fog ülni, amíg a göndör hajú srác nem bukkan fel. Louis tudja, hogy a fiú talán nem is megy le az ebédlőbe, de egy próbát megér.
Louis éppen elindulna a barátai felé, amikor meghall egy ismerős kacajt. Fejét a hang felé kapja, elég biztos benne, hogy a fiú ott van, fejét hátravetve, nevetve. A nevetést egyértelműen ugyanaz a szőke fiú okozta, egymással szemben ülnek egy asztalnál. A fiú a nevetségesen nagy kezeit a szájára teszi, ezzel megpróbálva elfojtani a nevetését, fejét lehajtja, a vállai rázkódnak. Louis érzi, hogy mosoly kúszott a szája sarkába, az imádnivalóságától.
Louis sarkon fordul, és az asztal felé igyekszik. Ahogy közeledik, meghallja az ír akcentust, ahogy a szőke fiú mondatának utolsó szava a faszfej. A barna majdnem kienged egy újabb vihogást, de aztán észreveszi Louist közeledni, így lefagy, arcáról a vigyor. Louis egy udvarias mosolyt ajánl, és a szőke megfordul, hogy egy pillantást vessen arra, akit a barna bámul. A szemöldöke felszalad, amikor meglátja Louist.
- Hello - mondja Louis egyszerűen, majd kihúzza a szőke melletti széket és leül.
A szépség szája még mindig tátva állt, és a szőke szemöldöke majdnem a hajáig csúszott. Louis kicsit furcsának találja, mert nem hiszi, hogy annyira el kellene halasztani attól, hogy egy idegen leül, de ő csak ül egy udvarias mosollyal.
- Bocsánat, hogy megzavarom az ebédetek, én csak.. azon gondolkodtam, hogy ráérnél -e egy percre? - kérdezi a göndör hajútól Louis.
A fiú sűrűn pislog, mielőtt bólint - Persze haver, mizu? - kérdezi.
A hangja mély, és lassan beszél, és úgy tűnik, hogy dübörög valahonnan mélyről. A fiú elég mogorvának tűnik ahhoz, hogy ilyen kisfiús gödröcskéi legyenek, de van egyfajta szelídség a hangjában. Egy félénk mosollyal ajándékozza meg, amely csak egy gödröcskét enged láttatni és várakozóan Louisra tekint. Louis bólint és még ragyogóbban vigyorog rá, végül is, ő az aki szívességet kér.
- Hogy hívnak? - kérdezi Louis, először.
- Err, Harry Styles - válaszol a fiú.
- Örülök a találkozásnak, Louis Tomlinson vagyok - mondja.
- Tudom - szól Harry, de rögtön utána olyan arcot vág, amin látni, hogy azt kívánja bár nem mondta volna.
A szőke nevetni kezd valamin az orra alatt, így Harry csak egy gyilkos pillantást adományoz neki. Louist nem igazán lepte meg, hogy a fiú tudja a nevét. Louis definíció szerint befelé forduló, sokkal inkább van egyedül, vagy a két legjobb barátjával, mert a szociális interakció(?) tends to be draining őt. Mindenesetre, míg ő szívesebben van egyedül, amikor forszírozva van a szocializálódásra, akkor hihetetlenül laza, és képes mindenkivel jól kijönni. Egész életében olyan emberekkel volt körülvéve, akik a barátjának tartják magukat, annak ellenére, hogy ő olyan ember, akinek csak egy-két igazi barátja van egyszerre.
Így nem lepte meg, hogy Harry tudja a nevét, mert nagyjából mindenki tudja. Louis bemutatta magát az embereknek, és fájdalmas pillantásokat kapott viszonzásul, mert már találkozott velük. Ugyan biztosra tudja, hogy még nem találkozott Harryvel, mert biztos emlékezne egy ILYEN fiúra.
- Oké, valójában egy hatalmas szívességet szeretnék kérni, és szeretném ha nyitott lennél rá, mielőtt azonnal elutasítasz, oké? - kérdezi Louis vigyorogva.
- Ehmm, oké - mondja Harry, teljesen meghökkenve.
- Hányadéves vagy? - kérdi.
- Első - mondja Harry, mintha valami rossz tettét ismerné el.
- Rendben, akkor kétlem, hogy tudod, de minden évben van egy téli divatbemutató. Én harmadéves vagyok, hogy megkapjam a divattervezői diplomám, így a téli kollekció, amit terveztem be lesz mutatva - magyarázza Louis.
Harry bólint, de még mindig zavarodott - Az nagyszerű, de öhmm, mi közöm Nekem ehhez? - kérdezi.
- Hát, már terveztem három férfi outfitet, és szükségem van valakire, aki modellezi őket a kifutón - folytatja Louis.
Harry szemöldöke felszalad - Te biztosan nem azt javaslod, hogy megcsináljam - enged ki egy ideges kuncogást.
Louis semmi, ha nem elszánt - Pontosan ezt javaslom. Láttalak a folyosón, és olyan, mintha a ruháimnak teremtettek volna téged. Szükségem van rá, hogy megcsináld - mondja.
Harry gúnyolódik - Nem vagyok modell... N-nem lehetek modell - dadogja.
- Tudsz sétálni, nem? - kérdi Louis gyengéden. - Könnyű lesz, minden, amit tenned kell, hogy felveszed a három outfitet, és végigsétálsz bennük a kifutón. Egyszerű, mint az egyszer egy.
Harry erőteljesen megrázza a fejét - Figyelj, ez nagyon hízelgő, de én nem vagyok a legkecsesebb egyén és valószínűleg pofára esnék. És tényleg nem hiszem, hogy a ruháid rám illenének - félénk és önbecsmérlő és Louis egyszerűen imádnivalónak tartja.
- Nézd, Harry. Én nem az a fajta srác vagyok, aki a nemet elfogadja válasznak. Nem akarok túl messzire menni, de már eldöntöttem, hogy te tökéletes leszel és én szépen megkérlek téged - mondja Louis egy játékos mosollyal.
Harry csak elpirul, és lenéz az asztalon pihenő kezeire: - Nem akarlak cserbenhagyni - mondja halkan.
Louis igazi aggodalmat fedez fel a fiú hangjában. Louis rájön, hogy nem azért mond nemet a fiú, mert nem akarná, vagy mert jobb dolga lenne. Hallatszik, hogy valóban aggódik azon, hogy nem csinálná elég jól. És ez teljesen megnyerő, ha Louist kérdezi valaki.
- Hé, haver - szól Louis, Harry pedig felnéz rá. - Tökéletes leszel.
- Megcsinálja - szól a szőke ragyogóan, mire mind Louis, mind Harry felemelik a szemöldöküket rá. - Igaz, Haz? Mondd neki, hogy megcsinálod!
Louis vigyorog, ahogy Harryre néz - Oké, megcsinálom - mondja Harry, egy szégyenlős mosollyal.
Louis tapsol egyet - Jó, ez fantasztikus. Add meg a számod, így tudok szólni, hogy mikor gyere a stúdióba igazításra - mondja.
Amikor elvette Harry telefonszámát, ismét megköszöni neki. Azt is megtudja, hogy a szőke fiút Niallnek hívják, és neki is megköszöni, hogy segített meggyőzni Harryt. Úgy hagyja ott Harryt, mint aki azon gondolkodik, hogy mibe keverte magát. Louis vigyora fültől-fülig ért, amikor visszament Zayn és Liam asztalához. Úgy néztek ki, mint akik a saját kis világukban vannak, amikor kihúzott egy széket mellettük.
- Megtaláltam a modellem! - szól Louis boldogan.
- Ki az? - kérdezi Zayn izgatottan.
- Első éves, Harry Styles a neve. Ő tökéletes: a lábai olyan hosszúak és vékonyak és a felsőteste is kellően hosszú - magyarázza Louis.
- Hogy győzted meg? - kérdezi Liam, megkönnyebbülve, hogy a legjobb barátja már kevésbé stresszes.
- Elég kitartó voltam - von vállat Louis - de most, hogy megoldottam a problémám és az elmém is tiszta, megyek és dolgozok a stúdióban egy keveset. Otthon találkozunk srácok!
Búcsút int nekik, és siet is kifelé az ebédlőből, egy könnyed megnyugvást érezve. A könnyedség kiderül, hogy az éhezéstől van, mert mire a stúdióba ér, Louis már szédül is. Addig túr a táskájában, míg meg nem találja a műanyagzacskót, amibe a zellert csomagolta reggel. Azt rágcsálja, miközben rajzol, illetve egy üveg vízzel segít kitölteni a gyomrát. Nem tudja megállítani magát, hogy ne arra gondoljon, hogy milyen szép is volt Harry közelről... A vörös ajkai, a fehér fogai, és a szemei, amik olyan zöldek és melegek.
AN: Sajnálom a késést! Még így is lehet, hogy van benne hiba bőven. Sajnálom.xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése