Amikor
Louis az első óra után a stúdióba ér, néhány másik diák a munkaállomásaikat
teszi rendbe és mindannyian odakiáltanak egy helló-t neki. A professzor egy
meleg mosollyal üdvözli és követi őt az állomására.
- Minden szépen halad, Louis - mondja, miközben végighúzza az ujjait egy kötött
ruhán.
- Köszönöm Ms. Schinnour. Megtaláltam a férfi modellemet - mondja neki Louis
egy kicsit izgatottan.
- Ó, hála az égnek; hozzá mérted már? - kérdezte.
- Állítólag mindjárt jön - magyarázza.
- Csodálatos - sugárzik, s gyengéden megszorítja Louis vállait. - Mennem kell,
de találkozunk negyedikén.
A divat szak rendkívül szelektív, tehát az első évben az osztályoknak általában körülbelül csak húsz diákjuk van, és harmadik évre ez a szám lecsökken tízre. Van egy nagy stúdió kifejezetten a diákok számára, ahol dolgozhatnak a szabadidejükben, de amíg többségük jól elvannak, Louis úgy érzi, megfullad.
Meggyőzte Ms. Schinnourt, amikor ő még csak első éves volt, mert ő mindig annyira lelkesen tanult és fejlődött, hogy hajlandó volt elfogadni a kritikát, és arra használni, hogy felülmúlja önmagát. Ő azóta is Ms. Schinnour büszkesége és öröme; de amikor meglátta őt küzdeni az állandó fecsegéssel a csoport stúdióban, felajánlott neki egy szabad helyet. Ő semmi volt, de kedves Louishoz; és tartja benne a lelket, amikor ő fájdalmasan ötlettelenek érzi magát, s szörnyen utálja magát, bár soha nem ismerné be senkinek az utóbbit.
Végül az utolsó első éves is elment, és Louis egyedül maradt a szobában, hogy leszedje a ruhákat a próbabábukról, mikorra Harry megérkezik, hogy felpróbálja azokat. Az első órának a nagyobbik részét avval töltötte, hogy visszajátszotta az időt Harryvel a fejében. Ő még mindig meglepett amiatt, hogy mennyire könnyen folyt a beszélgetés, hogy a mosolyai milyen szabadon jöttek.
Liam benne van a focicsapatban, és több tonna barátja van innen; Zaynnek vannak barátai a gördeszkázás miatt, és barátai az osztályából. Louisnak csak Liam és Zayn van. Rengeteg barátságos ember van, akiket a barátainak hívhatna, ha akarná, de ő csak nem ismerkedik könnyen. Bár ez Harryvel más.
- Hé, Lou - jött egy mély, meleg hang az ajtóból. Louis megfordult és
mosolygott.
- Hello, köszönöm, hogy eljöttél - mondta.
- Több mint boldog - válaszolta Harry, miközben átment és ledobta a táskáját a
földre.
- Tudod, hogy van egy tintás hasítás az álladon? - kérdezi Louis mellékesen,
megpróbálva nem nevetni. Harry arca egy szép piros színt ölt, amint elkezdi
erőteljesen dörzsölni az állát.
- Van egy szörnyű szokásom; hogy rágom a tollam végét, és néha tévedésből a
rossz végét rágom; kérlek, ne ítélj el - nyögött fel. Louis nevetett és megrázta
a fejét.
- Oké, nem foglak. Már megvan, hagyd abba, mielőtt ledörzsölöd a bőrt az
álladról - Harry félénken vigyorgott, s megvakarta a tarkóját.
- Vajon hány ember nevetett rajtam, amíg végigmentem a folyosón - nevetett.
- Csak néhányan, biztos vagyok benne - mondja Louis egy kézlegyintéssel. -
Milyen volt az órád?
- Unalmas - vont vállat Harry. - Csak kémia. Neked mi volt?
- Perspektíva - válaszolta Louis. - Csak elemzése a divatnak és a tervezésnek a
világ körül, ilyenek. Ez egy jó óra.
- Érdekesen hangzik - bólintott Harry, figyelve, ahogy Louis továbbra is
vetkőzteti a manökeneket.
- Szóval most fel akarod próbálni ezt a dolgot, és én pedig feltűzöm és
bejelölöm? - kérdezte Louis.
- Persze, mi az első? - válaszolta Harry előre lépve.
- A gyapjúszövet nadrág - válaszolta Louis, mert tudta, hogy az lesz a
legnehezebb, hogy illeszkedjen.
Harry kibújt a cipőiből, és Louis minden szándéka átadni Harrynek a nadrágot, majd ellépett tőle, hogy teret adjon neki, de akkor Harry kigombolta a farmerét. Egy pillanat alatt lehámozza magáról a szűk, fekete farmert, és egy fekete boxerben áll Louis előtt.
Harry ott áll fesztelen bizalommal, a keze lustán vakarja az egyik porcelánszínű combját, ahol van egy kis halvány szőr. A szőr sötétebbé, és kicsit vastagabbá válik lent a vádlijánál, s a lábujjai kissé befelé fordulnak. Ő neki nyilvánvalóan nem kérdés, hogy félmeztelenül áll valaki előtt, akivel még csak most találkozott, és Louis ezt annyira irigyli. Louis még nem is látta magát félmeztelenül; ő annyi időt tölt avval, hogy megbizonyosodjon róla, a ruhái elég lazák-e, hogy elrejtsék a zsírját; a gondolat, hogy félmeztelenül álljon egy másik személy előtt, szó szerint torokviszketésre készteti. Louis érti, hogy Harry miért ennyire magabiztos; talán ő is az lenne, ha a lábai tiszta izom és mérföld hosszúságúak lennének.
Kifejezéstelenül tartotta az arcát, s elfordította a tekintetét a dudorról Harry alsónadrágjában, majd átadta Harrynek a nadrágot. Felveszi, és egy másodpercig a cipzárral és a gombbal ügyetlenkedik, mielőtt arra vár, hogy szemügyre vegyék. Louis lehajol, hogy jobban lássa, amint körbejárja Harryt; figyelve a nadrágot, ahogy beburkolja Harry lábait. Felemeli Harry pólóját csak annyira, hogy lássa a nadrág derekát.
Ő koncentrál, amikor Harry felsóhajt.
- Nem nézek ki elég jól bennük, ugye? - és annak ellenére, hogy Louis mögötte
van, elemezve a nadrágot, hallja a rosszallást Harry hangjában. - Ez egy nagyon
szép nadrág, és én valószínűleg rozogává teszem, nem? Megmondhatod; megígérem,
hogy nem leszek megsértődve, ha egy másik modellt akarsz keresni - mondja
csendesen, teljesen csalódva magában.
Louis ránca elmélyül, ahogy megkerüli, hogy láthassa Harry arcát. Igazán utálja azt a szemöldökráncolást, amit ott talál. Harrynek soha nem kellene szemöldököt ráncolnia úgy, mintha csalódott volna önmagában.
- Harry, miről beszélsz? Miért gondolod azt, hogy rozogának tűnnek rajtad? -
kérdezi Louis. Harry lehajtja a fejét.
- Mert ráncolod a szemöldököd - motyogja.
- Harry, ilyen az arcom, amikor koncentrálok - nevet Louis. - Valójában meg
vagyok lepve. Úgy néz ki, tökéletesen illik rád. Biztos voltam benne, hogy
nekem be kellene vennem belőle, vagy ki kellene engednem, hogy jól
illeszkedjen, de pontosan úgy néz ki, ahogy lennie kell. Hogy érzed?
- Úgy érzem, tökéletes - mondja Harry gyorsan. - Tényleg azt gondolod, hogy
okénak tűnik?
Louis újra nevet és bólint.
- Igen, gyere nézd meg - mondja, odavezetve Harryt a teljes hosszúságú tükörhöz
a fal mentén.
Harry szemei csillognak, amikor szembefordul Louisval.
- Annyira szép, Louis, szent szar - mondja Harry áhítattal. - Mind a részletek
és a vágás, valamint a gyapjúszövet mintája.
Louis arca felmelegszik.
- Köszönöm, Harry - mondja. - Még nyilvánvalóan fel kell hajtanom;
befejezetlenül hagytam a mandzsettákat, mert nem tudtam, hogy milyen magas
lehet a modell, de azt hiszem, nem igazán kell tennem bármilyen más
változtatást.
- Örülök, hogy jól illik rám - mondja Harry.
- Megmondtam neked, hogy te tökéletes leszel. A tényleges bemutatóra, ugye van
neked egy pár sima, fekete cipőd, ami nem túl díszes, csak egyszerű? - kérdezi
Louis.
- Igen, van - erősíti meg Harry. Louis bólint.
- Gondolod, talán ahelyett, hogy most feltenném a mandzsettákat a nadrágra; te
elhoznád azokat a cipőket egy másik nap, amikor neked jó, és akkor én fel tudnám
hajtani a nadrágot a megfelelő hosszúságúra, amikor rajtad van a cipő?
- Igen, biztosan; jól hangzik - Harry egyetért, vigyorog, és végül elfordul a
tükörtől.
- Szuper. Szeretnéd felpróbálni azt a pulóvert, ami a nadrághoz való? -
kérdezi, ahogy visszamegy a munkaállomáshoz.
Amikor visszafordul a fekete, kámzsás nyakú pulóverrel a kezében, Harry inge már félig ki van gombolva. Louis szeme keresztülsiklik Harry tejfehér színű mellkasán, és legelteti azokat a határozott hasizmon. Ahogy Harry kibújik a pólója ujjaiból, Louis szemei felvázolják a V-vonal éles vágását, ahol a nadrág lóg a csípőjén; és megfigyeli a bicepsze domborulatait.
- Igen, nekem négy mellbimbóm van, tudom, hogy ez furcsa - Harry nevet, ahogy
összehajtja az ingét. Louis észreveszi a két extra sötét foltot, és vállat
vont.
- Egyedi - javítja ki egy mosollyal. Harry kuncog.
- Oké, vegyük annak - mondja.
Harry ismét ott állt Louis előtt félmeztelenül, és teljesen nyugodtan. Elveszi Louis kezeiből a pulóvert, s áthúzza a fején lassan és óvatosan. Louis azt hiszi, talán volt idő, amikor képes volt megcsodálni, amint Harry izmai megnyúlnak és megfeszülnek, ahogy felemeli a karját a feje fölé; azt hiszi, volt idő, amikor kísértésbe esett volna, hogy arra használja a fogait, hogy lilával és kékkel rontsa el a selymes bőrt.
Most azonban, valahogy csak össze akar gömbölyödni. Ő Harry, aki úgy néz ki, mint egy cizellált gránit és festett elefántcsont; aztán ott van ő, alacsony, és kövér, és közönséges és kövér. Úgyhogy Louis, nem gondol arra, hogyan kívánja, hogy Harry levetkőzne, és megengedné Louisnak, hogy megérintse minden egyes porcikáját. Louis arra gondol, hogy Harry siessen, és azelőtt felvegye azt a pulóvert, mielőtt ő megpróbálja a karmaival szétmarcangolni a torkát, amikor a vágy az önmegtisztításra túl sokká válik.
Végre Harryn rajta van a vastag, meleg pulóver, és Louis előrelép, hogy megigazítsa a nyakát. Louis szemmagasságban van Harry mellkasával; Harry lenéz rá és mosolyog az elkóborolt fürtön, ami beleesett az arcába. Louis visszamosolyog, de összpontosít ügyelve az ujjak megfelelő hosszúságára, és a pulóver szegélyének pontos helyére.
- Mit gondolsz? - kérdezi, ahogy visszavezeti Harryt a tükörhöz.
Harry szünetet tart, amíg megfigyeli magát; megfordul és megnézi a vállakat hátulról. A zakó messziről faszénnek tűnik, csak közelről lehet látni a halszálka mintát, és a fekete, kötött precíz kontrasztot. A pulóver nyaka lazán lóg, megmutatva egy kicsit Harry nyakát és kulcscsontját.
- Őszintén szólva, nem is tudom, mit mondjak, Lou. Ez úgy néz ki, mint amit már az üzletekben kellene árulni - mondja Harry, végighúzva a nagy kezét a pulóveren. Louis nem gondolja azt, hogy valaha is hozzá fog szokni az őszinteséghez Harry hangjában.
- Nem, de köszönöm - mondja. - Örülök, hogy tetszik.
Harry Louis felé fordul.
- Nem; én komolyan gondolom, Louis. Bámulatos vagy.
- Köszönöm - mondja, a hangja kicsit halkabb jön ki, mint amennyire szeretné.
Harry csak mosolyog, és Louis is visszamosolyog. Úgy döntenek, hogy felpróbálják a daraszén kabátot és a vékonyszárú nadrágot következőnek. Az éhségfájdalmak elég rosszak, amikor Louis visszaér a munkaállomásra és előás egy üveg vizet a táskájából. Amíg Harry átöltözik, Louis kortyol a vízből, megpróbálva, hogy a gyomra abba hagyja a vonaglást.
Végül minden bámulatosan néz ki Harryn, ahogy Louis tudta. A fekete nadrágot ki kell engedni egy kicsit ágyékterületen, de ez egy könnyű javítás, mert Louisnak csak meg kell lazítania dárdaöltésekkel a csipőnél. A dupla gombolású daraszén kabát tökéletesen illeszkedik, és Louisnak csak a tökéletes gombokat kell megkeresnie. A farmer egy kicsit laza, mert a farmeranyagot nehezebb bővíteni, ezért Louis nagyobbra hagyta azt. Ő megtűzi azt, hogy illeszkedjen Harry karcsú lábain. A póló tökéletesen illeszkedik, az ovális nyak megmutatja Harry kulcscsontját.
Louis nem tudja megállni a mosolygást, amikor Harry felveszi a blézert. Ez messze a kedvenc darabja, és ez annyira irreálisan, tökéletesen illik Harryhez. Ahogy Louis nézi a látványát a kifutópályán, szinte úgy érzi, az izgalom kitölti az üreges ürességet a gyomrában. Mire Harry mindent felpróbált, és Louis is végzett a feltűzésekkel, az órának majdnem vége van. Harry visszavette a ruháit, amíg Louis óvatosan felakasztotta a ruhadarabokat.
- Nagyon szépen köszönöm, Harry. Te vagy a tökéletes, és köszönöm, hogy
segítesz nekem - mondja Louis, ahogy Harry felveszi a hátizsákját.
- Nagyon örülök, hogy minden illeszkedett. Őszintén szólva, Louis te annyira
tehetséges vagy; én nem tudok túljutni azon, hogy milyen csodálatos minden,
amit csinálsz - Harry megrázza a fejét, a szemei tágra nyílnak és a hangja
őszinte.
- Köszönöm, Harry, de komolyan abba kell hagynod, hogy elmondod nekem mennyire
jó vagyok, vagy a nyakam nem lesz képes megtartani a nagy fejemet - mondja
Louis viccesen, még ha el is pirul. Harry lágyan mosolyog és megrázza a fejét.
- Abba fogom hagyni, hogy elmondom neked, milyen bámulatos vagy, ha te
abbahagyod, hogy úgy nézel ki, mint aki nem hisz nekem, amikor azt mondom - ő
halkan kuncog, amikor Louis lenéz a földre és az arca elsötétül egy
árnyalattal. - Mint így - mondja. Louis kicsit nevet, és megrázza a fejét.
- Rendben, Harry. Írok neked, amikor végzek a változtatásokkal, oké? Úgyhogy
kitalálhatjuk, hogy mikor hozd a cipőket nekem, hogy hozzámérjük a
szegélyekhez?
- Persze, mennyi időt vesznek el tőled a másik változtatások? - kérdezi.
- Nos, nekem végeznem kell a lányok változatával is, így valószínűleg pár nap -
találgat Louis. - De most, hogy te mindenhez illesz, nem kell sietni, mert a
bemutató csak pár hét múlva lesz.
- Oh - mondja Harry, megdörzsölve a tarkóját. - Előtte látlak még?
Louis majdnem azt mondja: "Biztos vagyok benne, hogy találkozunk a folyosókon, vagy valami.", de aztán megállítja magát. Harry alsó ajka a fogai közt van, és megint az a reményteljes kifejezés van az arcán. Louis emlékezteti magát, hogy talán Harry csak egy kicsit magányos, elvégre csak Niallt ismeri.
- Hát, tudod, hol találsz meg, ha esetleg unatkoznál a második időszak alatt - mondja egy vállrándítással Louis. Harry arca szó szerint ragyog, és ez mosolygásra készteti Louist.
- Klassz - mondja. - Akkor holnap, Lou.
Louis mosolyog, és int egy kicsit, nézve ahogy Harry az ajtóhoz sétál. Harry ismét visszanéz az ajtóból, és Louis jutalma az az édes mosoly, amitől automatikusan a sajátja is mosolyra húzódik. Louis észrevette, hogy Harry hordoz magával egyfajta ragyogást, melegséget, ami beszivárog Louis csontjaiba minden egyes rekedt nevetésnél, minden kedves mosolynál. A ragyogás Harryvel távozik, és Louist otthagyják hidegnek és üresnek, ahogy elpakolja a dolgait a következő órájára.