4. fejezet

- Hűha, Louis. Ezeket készítetted te? - zihált Harry, a munkaasztaltól felállva, egyenesen a manökenek felé véve az irányt.

Louis figyeli egy pillanatig, ahogy Harry körülöttük cikázik; enyhén elnyílt ajkakkal és felvont szemöldökkel. Hosszú ujjai a tengerészkabát gallérját simítják, miközben lehajol, hogy jobb rálátást kapjon a farmerra. Teszteli a kötését az ejtett nyakú pulóvernek a kézfeje hátuljával egy kisebb "hűha" megszökik, ahogy összefogdossa a csípőjét a gyapjúnadrágnak.

- Louis - mormolja kiegyenesedve miközben a manökenek háta mögé köröz. - Úgy értem, arra már rájöttem, hogy jó vagy, de ez...hűha.

Louis biztos benne, hogy az arca kellemetlen, skarlát színt ölt, ahogy feláll.

- Köszi - mondja egy félénk mosollyal.

- Szeretem a halszálkát - motyogja Harry, inkább csak magának, miközben felemeli a pulóvert, hogy még jobb rálátást kapjon a nadrág derékpántjára.

- Nem gondoltam, hogy az a fajta srác vagy, aki különbséget tud tenni a tweed-minták között - mondja Louis, képtelen kihagyni a meglepettséget a hangjából.

Harry felnéz és félénken vállatvon.

- Szeretem a divatot - ismeri el, miközben továbblép a farmerra. - Minden évben teszek félre és elviszem a nővérem a Burberry téli divatbemutatójára a szülinapjára.

- Hűha, ez igazán kedves tőled - mondja Louis csendesen.

- Nos, ez nem olyan, mintha szerezhetnék első sori helyeket, vagy ilyesmi és ez egy kicsit önző is tőlem, mivel én is annyira szeretem, mint ő - kuncog fel Harry.

- Nem, ez tényleg kedves - jelenti ki Louis. - Úgy érzem, hogy rosszul ítéltelek meg téged. Úgy vettelek, mint egy alkalmiruhás szekrényt.

- A szép ruhák drágák - von vállat Harry. - De szépen fel tudok takarítani, ha kell - teszi hozzá játékosan.

Louis felnevet.

- Igen, haver. Nincs kétségem - válaszolja könnyedén.

Harry felnéz egy nagyon határozott pírral és egy szemérmes vigyorral az arcán. Louis úgy véli, hogy aranyos. Figyeli Harryt, ahogy átvándorol a többi próbababához is a munkaasztal másik oldalán, hogy megtekintse a női hosszú ruhát és a koktélruhát.

- Ezek is a tiéid? - kérdezi Harry.

- Igen, hét darab női outfitem van - válaszolja Louis. - A barátaim Hannah és Sadie viselik őket a kedvemért.

- Nagyon tehetséges vagy - mondja Harry.

- Köszönöm Harry - szól Louis félénken. - Örülök, hogy tetszik amiket viselned kell majd.

Harry felnevet.

- Minden, amit készítettél olyan, amit megvennék, ha a boltban láttam volna őket - mondja őszintén, ahogy körbejárja a három férfi outfitet.

- Csodásan fognak állni rajtad - mondja Louis mosolyogva.

- Remélem. Hogy őszinte legyek, kicsit ideges vagyok - ráncolja Harry a szemöldökét, majd kortyol egyet a kávéjából.

- Mitől lennél ideges? - kérdezi Louis.

- Csámpás fajta vagyok, nem akarok az arcomra esni a kifutón vagy bármi és elszúrni az egészet - mondja Harry halkan, elkerülve Louis tekintetét harap egyet a fánkból.

- Nem hiszem, hogy ez megtörténhetne, de ha mégis, akkor megígérem, hogy nem leszek mérges - válaszol Louis játékosan.

Harry ezt egy féloldalas vigyorral díjazta.

- Oké, kösz - mondja nevetve.

- Ugyan - mosolyog Louis.

Harry tekintete elidőzik Louis-n egy pillanatra és Louis pillantása Harryn, a felső ajka ívén, a kis folton a bal arcán a szája sarka alatt, a sötétebb zöld gyűrű a jáde színű írisze körül...

Harry elpirul, így ő fordul el először, ezzel egy kicsit kíváncsivá téve Louist.

- Sosem mondtad el, hogy min vagy az iskolában - mondja Louis, miután felugrik a székére.

Harry könnyedén leül a székre: - Tudományos területen vagyok, így az óráim többsége csak unalmas tudományokból áll, mint a kémia, biológia és a fizika. Még nem döntöttem el, hogy mit szeretnék csinálni, de a természettudományok baccalaureusa nagyjából mindenre jó - von vállat.

- A tudományok a szenvedélyed? - kérdezi Louis.

Harry a fejét rázza: - Nem, a tudományok csak könnyűek.

- Akkor mivel kapcsolatban vagy szenvedélyes, Harry? - csodálkozik Louis.

Harry úgy tűnik hosszasan elgondolkozik a válaszon, mielőtt vállat von és megrázza a fejét. Louis a homlokát ráncolja, nem tudja eldönteni, hogy a fiú tényleg nem tudja, hogy mi a szenvedélye vagy csak túl félénk elmondani azt. Van egyfajta szikra Harry szemeiben, ami kíváncsivá teszi Louist.

- Muszáj lennie valaminek. Én már megmutattam neked az enyémet - mondja Louis gyengéden, tétován intve a manökenek felé.

Harry tekintete találkozik Louiséval egy röpke pillanatra, majd újra vállat von: - Szeretek énekelni. De ebből nem csinálhatsz karriert, kivéve ha nagyon tehetséges vagy, és én határozottan nem vagyok. Tehát ez egy hobbi. Nem vagyok biztos benne, hogy az számít.

Louis kicsit mintha ki akarna nyúlni, hogy felemelje Harry állát, úgy a szemébe tudna nézni, de nem teszi.

- És amikor énekelsz érzed azt, hogy minden csak úgy elsodródik és az, amit csinálsz minden ami számít egy pillanatra? - kérdezi.

Harry bólint: - Igen - jelenti ki.

- Akkor ez biztosan számít, mint szenvedély - mondja Louis.

Harry egy félénk mosollyal az arcán néz fel. Louis mosolyog viszonzásul, és azon tűnődik, mikor volt az utolsó alkalom, hogy ennyire sokat mosolygott. Harry ezután Louisról kérdez, és Louis elmagyarázza, hogy ő egy lakáson osztozik a legjobb barátaival Zaynnel és Liammel. Harry kérdez a divatbemutatóról és Louis elmondja, hogy három napos, az első évesek minden évben be kell mutatniuk egy ruhadarabot, a második évben már hármat és a harmadik évben egy teljes kollekciót kell bemutatni.

Harry megkéri, hogy láthassa a teljes kollekciót, így Louis a terem azon sarkába vezeti őt, amelyik a sajátja, ahol az ő ruhadarabjai állnak felakasztva, aszerint elválasztva, hogy melyik modell fogja őket viselni. Louis soha nem volt és nem is lesz egyike azoknak az embereknek, akik jól fogadják a bókokat, ő mindig is bizonytalan volt, hogy az emberek komolyan gondolják -e őket, vagy csak úgy érzik ez a kötelező. Mindig is küzdött azzal, hogy higgyen az embereknek, amikor szép dolgot mondtak róla vagy a hosszabb távú terveiről.

Valami Harryben mégis más. Louis arra gondol, hogy talán mert Harry az egyik legőszintébb ember, akivel valaha találkozott. Ahogy a szeme felcsillan valami csodálat félével, amikor a ruhadarabokat vizsgálja, ahogy a megfigyeléseit mormolja minden egyes részletről, mintha nem akarná, hogy Louis hallja őket. Minden alkalommal amikor Louisra emeli a tekintetét és mond valamit arról, hogy mennyire gyönyörű a felső vagy hogy milyen jól van elkészítve a szoknya, van valami őszinteség azokban a nagy zöld szemekben, az a fajta, amitől Louis eldobja az agyát.

Louis sokat pirul el, és arra gondol, hogy túl sokat mondja "köszi Harry", de nem igazán tudja mi mást mondhatna. Ő ténylegesen komolyan gondolja, tényleg nagyon hálás Harry őszinteségéért és Harry érdeklődéséért a dolgokkal kapcsolatban, amivel ő olyan sok időt tölt. Louis úgy dönt, hogy Harry csak kedves és ez jó, az őszinteség jó.

Ők végül a munkaasztalnál kötnek ki és Harry arról kérdezi Louist, hogy talál időt arra, hogy ennyire részletesen kidolgozzon ilyen sok darabot. Louis bevallja, hogy nem igazán csinál mást azon kívül, hogy dolgozik a ruhákon és iskolába jár. Kicsit bénának érzi magát, mert régen bulizott, de ezekben a napokban sosem érzi úgy magát, hogy menjen. Harry csak vállat von és azt mondja, hogy Niall az ő egyetlen barátja Londonban, így az ő szociális naptára is üres.

Valahogy az érdeklődési témaköröknél lyukadnak ki, és kiderül, hogy mindketten szeretik a focit. Louis elmeséli, hogy ő régen játszott, de már nem, mivel már nincs formában. Ez egy csendes bebocsátás és ő egy kicsit meglepődött, amikor ezt kiejtette a száján, de Harry csak annyit mond, hogy ő azt kívánja bár tudna játszani, de nem viccelt amikor azt mondta, hogy két-ballábas. Louis megtudja, hogy Harry szeret főzni és Harry megtudja Louisról, hogy szeret zongorázni, bár Louis ragaszkodik hozzá, hogy nem jó benne, csak szórakozásból csinálja. Olyan témákról is beszélnek, mint a család és Louis szereti ahogy Harry szinte dicsekedik az édesanyjával, nővérével és a mostohaapjával, ez megmutatja, hogy mennyire szereti őket és Louis úgy érzi, hogy egy olyan kedves srác, mint Harry megérdemli, hogy legyen egy aranyos családja.

Amikor Louis következik, hogy beszéljen a családjáról, érzi, hogy egy mosoly kúszik az arcára miközben a húgairól beszél, de akadozik egy kicsit amikor az anyukáját és annak új férjét említi. Gyorsan megváltoztatja a témát, mert nem volt otthon évek óta, és annyira hiányoznak neki a lányok, hogy érzi a szorítást a mellkasában. Nem mondja ezt el Harrynek, csak viccel arról, hogy néha úgy érzi Zayn és Liam a kistestvérei, és Harry azt mondja ezt átérzi, mert Niall nehezen kezelhető.

Mindketten eléggé lesokkolnak, amikor Louis az órára néz és rájön, hogy már csak 10 perc maradt az első órára való becsengetésig. Louis nem is emlékszik már az utolsó alkalomra amikor ilyen könnyen beszélgetett valakivel, aki nem Zayn volt vagy Liam. Általában amikor beszél az osztálytársaihoz ő udvariasságból úgy tesz, hogy érdekli amit mondanak. Ez más Harryvel, úgy érzi talán Harry képes lenne szótárat olvasgatni miközben még mindig figyelne rá. Nagyon rég volt, hogy Louis utoljára találkozott valakivel, akivel ennyire jól kijöttek. Azonban csak remélheti, hogy nem untatta Harryt halálra.

- Nagyon sajnálom, hogy még csak nem is sikerült egyetlen outfitet sem felpróbálnod igazításra - ráncolja a homlokát Louis.

Harry csak nevetve megrázza a fejét: - Nem nagy dolog, megérte, hogy megismerhettelek egy kicsit jobban. Ha szeretnéd vissza tudok jönni a második órában.

Louis elpirul, mert megint itt van az a fajta őszinteség: - Nem bánnád? Meg tudnám csinálni csak az igazítást és feltűzni mindent, akkor visszajöhetnél később felpróbálni a darabokat amikkel kész vagyok. Akkor nem kellene elpazarolnod a teljes lyukasórád itt.

- Ez nem pazarlás, Louis - mondja Harry komolyan. - Tényleg nem bánom. Talán elhozhatnám a könyveimet és megírhatnék pár biosz házit itt, veled? Ígérem nem zavarlak meg.

Megint ott ez az ártatlan reménykedés a szemében és Louis rájön, hogy ő tényleg nem bánná, ha Harry ott maradna, egyáltalán. Louis egyáltalán nem is gondolja, hogy bánná, még akkor sem ha a végén tényleg elterelné a figyelmét.

- Persze, ha ezt szeretnéd - mondja Louis, egy kisebb mosollyal az ajkán.

- Nagyszerű. Most lelépek, de hamarosan látjuk egymást, igaz? - Harry ragyog, ahogy feláll és magával húzza az iskolatáskáját.

- Később - válaszol Louis, egy kisebb legyintéssel.

Harry elfordul, hogy elmenjen, de még a válla felett hátranéz: - Jobb, ha befejezed a fánkod - mondja egy pajkos vigyorral.

Louis elpirul és egy mosolyt kényszerít az arcára: - Be fogom.

Harry bólint kissé, majd az ajtó felé indul. Louis figyeli ahogy elsétál és Harry egy kicsit lúdtalpas, de Louis úgy dönt, hogy van valami kecses és könnyed a fiú hosszú lépteiben. Harry visszanéz még egyszer, mielőtt kilép, a tekintete találkozik Louiséval, és még odavillant egy valószínűleg a legédesebb mosolyt, amit Louis valaha látott; majd elment.

Louis kienged egy kisebb sóhajt, ahogy felveszi Harry üres poharát az ő telijével és a megmaradt, szétmarcangolt fánkot, hogy aztán a kukába dobja. Rosszul érzi magát, amiért kidobja a dolgokat, amiket Harry hozott neki, ami azért furcsa, mert Louisnak megkönnyebbülnie kéne, amiért túljutott a reggelen anélkül, hogy bármit is fogyasztott volna. Talán azért, mert Louis elmondhatta, hogy Harrynek nincs fölösleges plusz pénze és neki kétségkívül nem kellene arra költenie, hogy Louisnak hozzon ételt, amit úgy sem fog megenni. Vagy talán amiatt a tekintet miatt Harry szemében, mintha ő tényleg csak örömöt akart volna okozni Louisnak az ajánlatával. Ő határozottan bűnösnek érzi magát, de akkor is kidobja, függetlenül attól, hogy a teste mennyire könyörög neki, hogy ne tegye. 

Ahogy Louis feltakarítja a munkaasztalát és a manökenek felé lépked, azon találja magát, hogy örül amiért nem siette el az igazítást. Örül, amiért sikerült egy keveset megtudjon a fiúról. Louis nem igazán tudja miért akarná Harry vele tölteni a reggelét a stúdióban, de arra a következtetésre jut, hogy egy kicsit magányos lehet. Louis tudja, milyen érzés, mert talán egy kicsit ő is magányos. De talán egy kicsit kevésbé érezte magát magányosnak azzal a gödröcskés mosollyal, ami rá irányult.